Orbán György: III. szerenád

A magyar zeneszerzők középnemzedékének egyik leg-jelentősebb alkotója Orbán györgy a következő szavakkal beszél művéről: „Első szerenádom 1984-ben, a második egy évvel később keletkezett, bemutatójuk Kolozsvárott volt. Negyedórányi szimfonikus zenék, alaphangvételük – mint a cím is mutatja – szórakoztató, könnyedebb, érintve a cirkuszok világát is. A XX. század kiemelkedő alkotói épp a cirkuszok világában látták meg a nagy emberi drámákat is. Azt hi-szem, ezekből is jutott ebbe a két műbe. Már ekkor, a 80-as években hozzákezdtem a III. szerenád komponálásához, de ez félbe maradt, s csak 2008-ban fejeztem be. A korábbiakhoz képest talán letisztultabb, csiszoltabb, két tételes (lassú-gyors) darab, némi spanyolos ízekkel. Ezek nem tudom, hogyan kerültek bele.”

Saint-Saëns: II. (g-moll) zongoraverseny op. 22

I. Andante sostenuto

II. Allegro scherzando

III. Presto

Camille Saint-Saëns bőséges versenymű termést hagyott maga után. Csupán zongoraversenyből  ötöt komponált, kö-zülük a g-moll koncert 1868-ban keletkezett, állítólag mindössze tizenhét  nap alatt. A mű mely liszt Ferenc elismerését is elnyerte, az első tétel bevezetésében Bach toccatáinak stílusát idézi fel. A zenekari tuttiban megszólaló főtéma már iga-zi romantikus hangon szólal meg, a melléktéma pátosza pedig ritka jelenség Saint-Saëns zenéjében. A zongora szólóiban barokk előképek mellett Chopin és liszt virtuozitása is felismerhető. A szólókadencia a tétel végén újra felhangzik, majd a zenekar a főtémával zárja a nyitótételt. Ezúttal nélkülözzük az igazi lassú forma-részt, mivel második tétel (Allegro scherzando) egy rondó. Két témát dolgoz fel a szerző, melyek hangulata, karaktere különböző. A tétel közepén visszhangszerű dialógust hallunk a zongora és a zenekar között. A zárótétel pregnáns ritmikájú olasz táncot, saltarellót dolgoz fel, ahol a szólistának alkalma nyílik virtuozitása bemutatására.

C. Frank: d-moll szimfónia

I. lento – Allegro

II. Allegretto

III.  Allegro  non troppo

César Franck a XIX. század második  felének egyik legnagyobb hatású komponistá-ja és orgonistája a belgiumi  liége-ben szüle-tett. Pályája túlnyomó részét Párizsban töltötte.  Jelentős művei között orgonadarabok, kama-razenei alkotások, szimfonikus és oratorikus   darabok szerepelnek.

Pályafutása során mindössze egy szimfóniát komponált, s bár egész életé-ben tisztelte a tradíciókat, ez a műve mégis alapvetően újító jellegű. Sejthető, hogy első sorban liszt szimfonikus költeményei hatottak rá.  A hagyományoktól eltérően nem négy, hanem három tételes formát alkotott, melynek részeit temati-kus rokonság kapcsolja egybe. Szaknyelven szólva a darab monotematikus, azaz egy zenei gondolat többféle formában, különböző jelentést hordozva jelenik meg a folyamatban. A szenvedélyes hangvételű szimfónia ritmusai feszültek, színei sötétek, hangulatai és karakterei hálás játszani valót kínálnak a muzsikusokat. Franck a darabot 1886-88 között vetette papírra, és a nagy példakép és barát, liszt Ferenc emlékének ajánlotta.

Közreműködik: Balog József - zongora

Vezényel: Gál Tamás